MADEIRA
Érdekességek
Funchal = édeskömény
A főváros, amelyet a hagyomány szerint az egyik felfedező, Zarco alapított. A középkori orvostudomány úgy tartotta, hogy a leforrázott édeskömény jól gyógyítja a szembetegségeket. A helyi legenda szerint Zarco sokat szenvedett a szemével, így szüksége volt az édesköményre. Az itteni száraz, sókban gazdag talaj – amely az első telepesek által felégetett erdők után kialakult – ideális volt az édeskömény termesztésére. Innen ered a város neve (az édeskömény portugálul funcho).
IV. Károly
A montei templom bejáratát díszítő kék azuléjókon túl egy többnyelvű tábla hirdeti, hogy itt nyugszik Ausztria utolsó császára és e minőségében az utolsó magyar király, IV. Károly. Mindössze 2 év uralkodás után (1916–1918), 1921-ben sikertelenül próbált visszatérni a magyar trónra. Egy monte-i villába vonult vissza, ahol 1922-ben meghalt. A kis kápolna, ahol a koporsó fekszik számtalan magyar szalaggal és koszorúval van tele, érdekes emlékeként egy trónfosztott Habsburgnak.
Kosárszán
Óriási attrakció és hatalmas élmény gyereknek-felnőttnek a híres monte-i kosárszán (carro de cesto). Hasonló alkalmatosságot egyedül az Urál-béli falvakban használnak, de ott kerekes változatban. Monte és Funchal között a meredek macskaköves utcákon szinte lehetetlen volt szekérrel közlekedni.
Állítólag egy 19. századi angol kereskedő próbálta megoldani a szállítást és így jött az ötlet. A jármű egy fűzfavesszőből font, 2–3 főt befogadni képes kosárszerű ülőke (régebben almáskosár), amelyet fatalpakra szerelnek. Azt megolajozva kiválóan csúszik az ódon macskaköveken. Az irányítást 2 markos legény kötelekkel, illetve lábbal végzi a szán mögé kapaszkodva, ha kell futva. A cipőtalpukon 2 cm vastag gumiréteg segíti a fékezést.
Italkülönlegesség – poncha
Italkülönlegesség a poncha, amit citromléből, mézből és cukornádpálinkából turmixolnak habosra egy fából, erre a célra készült edényben.
Bolo do caco – madeirai kenyér
A Bolo do Caco (a tradicionális madeirai lepénykenyér, amelyet édesburgonyával készítenek) elkészítéséhez szüksége lesz lisztre, édesburgonyára és élesztőre. Az elkészítéséhez nincs szükség sütőre, a tésztát forró serpenyőben sütik meg. [1, 2, 3, 4]
Madeira utazás
A 741 km² területű, Lisszabontól délnyugatra 1000 km, az afrikai partoktól 800 km távolságra fekvő szigetcsoport három nagyobb – Madeira, Porto Santo és Ilhas Desertas –, valamint néhány kisebb szigetből áll. A vulkáni eredetű szigeteket 1419-ben fedezte fel két portugál hajós, Gonçalves Zarco és Tristão Vaz Teixeira. A legnagyobb és legfontosabb sziget (amelyről az egész szigetcsoport a nevét kapta) Madeira, itt él a lakosság túlnyomó része. Fővárosa Funchal, nemzetközi repülőtér itt, valamint Porto Santo szigetén található.
Madeira szigetén nincsenek homokos tengerparti strandok, viszont minden szállodában (háromcsillagostól felfelé) van úszómedence. Aki ragaszkodik a homokos tengerparthoz, áthajózhat az 50 km-re fekvő Porto Santo szigetére.
Aki a hegymászást kedveli, szebbnél szebb kiránduló útvonalak között válogathat. Madeira legmagasabb csúcsa az 1810 m magas Pico do Arieiro, de választható a Pico Ruivo vagy az Achada da Teixeira hegyvidéke is.
Kirándulni lehet többek között a Ribeira da Janela völgyébe, ahol megcsodálhatók az ún. levadák, a sajátos helyi öntözési rendszerek, amelyeket még a felfedezők kezdtek kiépíteni, hogy terményeik számára biztosítsák az állandó vízellátást.
Funchal
A 15. században épült katedrális egyik fő érdekessége a manuelin stílusú szószék. Funchal legtöbb temploma a 15–17. században épült, s szinte mindegyik belsejét az elmaradhatatlan kék-fehér csempeképek díszítik. Ha az egyházi építészet, valamint egyéb művészeti ágakról többet szeretnénk megtudni, mindenképpen érdemes ellátogatnunk az Egyházművészeti Múzeumba, amely a 16. században épült püspöki palotában őrzi értékes relikviáit – egyebek között a 16. századi flamand és portugál művészet szép darabjait. Madeirán télen-nyáron nyílnak a virágok – Funchalban is lépten-nyomon gyönyörű kertekben, parkokban sétálhatunk. A Carlton szálloda óriási parkjában látható a magyarok szívének oly kedves, méltán népszerű Sisi királynő szobra – aki tüdőbaját gyógyítandó, többször megfordult a szigeten. Megtekinthető az a villa is, ahol a Madeirán is közkedvelt Sisi királyné lakott ittléte alatt. A virágpiac színpompás látvány, de ha átfogó képet akarunk kapni a szigeten előforduló növényekről, érdemes elmennünk az 1963-ban a város szélén alapított botanikus kertbe, ahonnan ráadásul az egész város panorámája a szemünk elé tárul. Feltétlenül vegyünk be itt-tartózkodásunk alatt a programunkba egy borkóstolással egybekötött borpince-látogatást. A világhírű madeira bor kitűnő desszertbor – az Egyesült Államok elnökének beiktatásakor mindig madeira borral koccintanak az új elnök egészségére.
Az Atlanti-óceánban, az anyaországtól 1000 kilométerre fekvő kis sziget a világ egyik legérdekesebb botanikai kísérletének helyszíne. Tengerész Henrik szerezte meg a korona számára, és ha már így tett, betelepítette öt égtáj növényeivel. Történt ugyanis, hogy a jó portugál hajósok, felfedezők a világ minden tájáról összeszedtek ezerféle növényt, amelyek nagy része azonban nem bírta a szárazföldi kiképzést. Madeira éghajlata viszont kifejezetten ideális a rengetegféle faj együttélésének. Itt minden adott: a Golf-áramlat miatt nagyon kicsi az éves hőingás: nyáron 20, télen 15 fok az átlaghőmérséklet. A szubtrópusi és óceáni éghajlaton – középen húzódik az éghajlat-választó hegység – jól elvannak egymás mellett az ausztrál fafélék a dél-amerikai virágokkal, az európai növények az ázsiai kultúrákkal. Szóval az egész sziget egy nagy botanikus kert. És ott vannak még a botanikus kertek, amikről később lelkendezünk.
Egyelőre vissza a portugál fonálhoz: Tengerész Henrik a szőlő és a cukornád betelepítésével indított. Olyannyira, hogy a sziget a 15–17. század világgazdaságának egyik meghatározó szereplője lett. Mindez természetesen elhozta a jólétet, ebből építették a portugál stílusú városokat. Pechjükre „közbelépett” az újvilág: a világpiacra betört a brazil cukor, amely olcsó rabszolgamunkával termelt. Madeirán beütött a krach: a súlyos gazdasági válságban a sziget csak a földrajzi helyzete és a közlekedési csomópont szerepe miatt nem „süllyedt el.” Szintén a 15. században telepítették be az első szőlőtőkéket, megindult a bortermelés.
A következő nagy fellendülés Portugália függetlenné válásának köszönhető, amely okán a gyenge új országra Anglia egyoldalú kereskedelmi szerződéseket kényszerített. Ennek eredményeként telepedett meg sok angol és skót család, akik új szőlőműves és bortermelő kultúrát hoztak magukkal. Rossz nyelvek – például a portugálok – szerint a britek semmi újat nem hoztak, csak az általuk hozott ital a hosszú hajóúton a meleg, zárt hordókban megérlelődött, és az új telepesek a szükségből erényt kovácsoltak. Tök mindegy, a lényeg, hogy a madeira bor a 17. század második felében ismét behozta őket a világtérképre. Legismertebb fajtái az édes desszertborok, de vannak száraz, aperitifként fogyasztható változatai is. Az újbort 4–6 hónapig hőkezelik, „madeirázzák” (napon, üvegházakban vagy hőkamrákban), majd néhány évig hordókban, palackokban érlelik. A borágazatot napjainkban is az angol családok uralják.
A cukornádnál és szőlőnél ma sokkal sűrűbben találkozunk a hatalmas banánültetvényekkel. Az öt kontinensen népszerű gyümölcs nagyon vízigényes (1 kg-hoz kb. 1000 liter víz kell), ezért itt kell szólnunk az egyik fő attrakcióról, a levadákról. Mivel a helyi talaj beszívja, és nem engedi ki a vizet, a sok ültetvény miatt égető szükség volt öntözésre. Ezt az évszázadok alatt nemcsak hatékonyan, de nagyon látványosan oldották meg. A levadáknak nevezett csatornák több szintben futva behálózzák az egész szigetet. 1400 kilométer hosszúak, sőt 85 kilométeren át alagutakban futnak. Nagy becsben vannak, mindegyiknek külön neve van. Mellettük, vagy a peremükön ösvény fut
A virágok mellett a behozott gyümölcsökből is Atlanti-óceánt lehet rekeszteni: az ananásztól a sárgabarackig, a dinnyétől a mangóig, a fügétől a papayáig.
Látnivalók Funchalban
Szt. Katalin park – színház – Amélia királynő park – városháza – katedrális – piac
A Szent Lőrinc-erőd
Városháza
Egyetem
Püspöki palota
Ornelas palota
A palota a polgári barokk építészet jellegzetes példája, a Funchal arculatát meghatározó épületek egyike.
Santa Maria hajó
A kikötőből indulnak a hajók Porto Santo homokfövenyes szigetére. Naponta kétszer innen fut ki egy kirándulóhajó, Kolumbusz Kristóf vezérhajójának, a Santa Mariának élethű mása (Kolumbusz még amerikai útjai előtt többször járt Madeirán, és Porto Santo kormányzójának lányát vette feleségül).
Kabinos felvonó
A partról indul a kabinos felvonó Montéba. Az alsó állomás mellett két üvegkalitkában egy-egy kisebb hajót állítottak ki:
A Moszkitót (Mosquito) Angliában építették 1900-ban, és a Blandy család 1977-ig használta a teheráru partra szállítására. Eredetileg gőzhajtású volt, de az 1940-es években dízelüzeművé építették át. Az EXPO'98 kiállítás előtt felújították. 2005-ben még egyszer restaurálták, és azóta áll az üvegkalickában. 10,4 m hosszú, 2,82 m széles.
A Sas (Aquila) 12 m hosszú, 2,6 m széles; legnagyobb sebessége 20 csomó volt.
Régi vámház
Autonómia tér
Dolgozók piaca
A piacot (Mercado dos Lavradores) 1941-ben építették, art deco stílusban. Főleg a bejárati részen láthatunk szép nagy csempeképeket.
Jardim Botânico
Blandy' s Garden
Mint neve is mutatja, ez a tíz hektáros park 1885 óta a Blandy család, a sziget leggazdagabb családja villájának kertje – a villa neve Quinta do Palheiro Ferreiro.
Monte
A drótkötélpályás felvonó kapcsán már említettem Montét. Monte magasan a főváros felett, 8 km-re attól terül el. Hűvös, párás éghajlat és buja növényzet jellemzi, ami miatt már a 18. században kedvelt gyógyüdülőhely, és ma is előkelő kertvárosi negyed.
A Nossa Senhora do Monte kegytemplom építése egy legendához fűződik. Állítólag a 16. században egy Monte feletti falucskában a Szűzanya megjelent egy pásztorlánykának. Természetesen senki nem hitt neki, mígnem a helyszínen találtak egy Madonna-szobrot. E fölé emeltek egy kis kápolnát, majd a 18. században a jelenleg is látható templomot.
Porto Santo: A szigetre repülővel vagy két és fél órás hajóúttal lehet eljutni. A szigetet elsősorban homokfövenyes tengerpartja miatt keresi fel sok turista – de ha már itt járunk, tekintsük meg Kolumbusz Kristóf lakóházát. A nagy felfedező, miután feleségül vette a helyi kormányzó lányát, itt élt és készült fel élete nagy útjára.
Madeira látnivalói
Kelet-Madeira
Camacha – Pico do Arieiro – Ribeiro Frio – Faial – Santana – Machico
Camacha, a kosárfonók faluja
A Pico do Arieiro (1810 m) Madeira harmadik legmagasabb hegycsúcsa a sziget középvonalához közel végighúzódó, nagy vízválasztó gerincen ott, ahol annak kelet-nyugati fő iránya megtörik, és a gerinc egy rövid szakaszon (a Pico Ruivóig) meridionálisan halad.
Ribeiro Frio egy kis tanya Madeira szigetének Santana járásában.
A hely fő érdekessége, hogy a völgyben többé-kevésbé megmaradt az őshonos babérlombú erdő, aminek legfontosabb növényeit egy kis tanösvényen ismerhetjük meg.
Az állami erdészeti hivatal a víz útját többször, lépcsősen elgátolva pisztrángtenyészetet alakított ki.
Faial egy 2200 lakosú falu Madeira szigetének északi partján Santana járásban, a járás székhelyétől 9 km-re. Nem tévesztendő össze az ugyancsak Portugáliához tartozó Azori-szigetek azonos nevű tagjával.
A falutól keletre (tehát Faial és Porto da Cruz között) emelkedik ki a tengerpart vonalából az északi partvidék afféle szimbólumának számító Sasok sziklája (Penha da Águia, 590 m).
Délkelet felé Porto da Cruzzal és északnyugatnak Santanával a sziget északi partján végigfutó, ER 101 jelzésű út köti össze.
Santana
Egy 5000 lakosú kisváros Madeira szigetének északi partvidékén; az azonos nevű járás székhelye. Sétával elérhető a sziget legmagasabb hegycsúcsa, a Pico Ruivo (1862 m).
Santanát sajátos, tarka színekre festett és leginkább csőszkunyhóra emlékeztető, hegyesszögű egyenlő szárú háromszög metszetű faházai (Casas de colmo) teszik az északi part legismertebb településévé. Ezekből az egykori nagy szegénységről tanúskodó épületekből mintegy száz maradt fenn, főleg a városka peremén. Valamennyit műemlékké nyilvánították; a legtöbben már nem lakik senki.
A város központjában, a templom mellett kialakított kis skanzenben újjáépítettek három ilyen házacskát, és ezekben eredeti berendezési tárgyakkal mutatják be az egykor ilyen házakban élt földművesek életét.
Rocha do Navio
A Rocha do Navio tengeri természetvédelmi területet Santana partjai előtt alakították ki, a São Jorge nyugati részén a tengerbe nyúló Ponta de São Jorge félsziget és a Santana és Faial közötti Ponta do Clérigo félsziget közötti partszakaszon; alapvetően a robbantásos halászat okozta halpusztulás megállítására. A természet védelme mellett a turistákat vonzó bemutató helyeket is igyekeznek kialakítani.
Blandy kertek és Monte
Blandy kertek – Hölgyek kertje – Eira do Serrától kilátás az Apácák völgyébe – montei Szűz-templom – Monte Palace – tobogán
A másik különösen érdekes botanikus kert a Blandy család villájának 10 hektárnyi kertjében terül el, innen a neve is: Blandy' s Garden. A barokk hagyományok szerint kialakított kertben találkozhatsz páfrányokkal befuttatott zöld barlanggal, formára nyírt bokrokkal és cserjékkel, és számos egzotikus és helyi növénykülönlegességgel.
Mint neve is mutatja, ez a tíz hektáros park 1885 óta a Blandy család, a sziget leggazdagabb családja villájának kertje – a villa neve Quinta do Palheiro Ferreiro. A Funchalt Camachával összekötő országúttól kaméliákkal szegett bekötőút vezet a parkba, amelyben úgy szerkesztették egységbe a barokk franciakert és az angolkert elemeit, hogy utóbbi szinte észrevétlen fokozatossággal megy át az erdőbe. A park tematikus részei:
Monte
A drótkötélpályás felvonó kapcsán már említettem Montét. Monte magasan a főváros felett, 8 km-re attól terül el. Hűvös, párás éghajlat és buja növényzet jellemzi, ami miatt már a 18. században kedvelt gyógyüdülőhely, és ma is előkelő kertvárosi negyed. Régebben komoly lovas mutatvány volt lejutni a fővárosba, így nagy öröm fogadta az 1894-ben üzembe helyezett fogaskerekűt. A II. világháború alatt felszedték a síneket (állítólag egy baleset miatt), így ma ezt a funkciót a kabinos felvonó.
A Nossa Senhora do Monte és IV. Károly
A kegytemplom építése egy legendához fűződik. Állítólag a 16. században egy Monte feletti falucskában a Szűzanya megjelent egy pásztorlánykának. Természetesen senki nem hitt neki, mígnem a helyszínen találtak egy Madonna-szobrot. E fölé emeltek egy kis kápolnát, majd a 18. században a jelenleg is látható templomot. Bejáratát díszítő kék azuléjókon túl egy többnyelvű tábla hirdeti, hogy itt nyugszik Ausztria utolsó császára és e minőségében az utolsó magyar király, IV. Károly. Mindössze 2 év uralkodás után (1916–1918), 1921-ben sikertelenül próbált visszatérni a magyar trónra. Egy monte-i villába vonult vissza, ahol 1922-ben meghalt. A kis kápolna, ahol a koporsó fekszik számtalan magyar szalaggal és koszorúval van tele, érdekes emlékeként egy trónfosztott Habsburgnak.
Óriási attrakció és hatalmas élmény gyereknek-felnőttnek a híres monte-i kosárszán (carro de cesto). TOBOGÁN
Hasonló alkalmatosságot egyedül az Urál-béli falvakban használnak, de ott kerekes változatban. Monte és Funchal között a meredek macskaköves utcákon szinte lehetetlen volt szekérrel közlekedni. Állítólag egy 19. századi angol kereskedő próbálta megoldani a szállítást és így jött az ötlet. A jármű egy fűzfavesszőből font, 2–3 főt befogadni képes kosárszerű ülőke (régebben almáskosár), amelyet fatalpakra szerelnek. Azt megolajozva kiválóan csúszik az ódon macskaköveken. Az irányítást 2 markos legény kötelekkel, illetve lábbal végzi a szán mögé kapaszkodva, ha kell futva.
Nyugat-Madeira
Câmara de Lobos – Cabo Girão – Ribeira Brava – Paul da Serra-fennsík – Porto Moniz
Câmara de Lobos halászkikötőjében horgonyzó, tarka színekben pompázó halászcsónakokban Winston Churchill itteni villájának a teraszáról gyönyörködött, amikor a múlt század 50-es éveiben ebben a kis halászfaluban élt és festegetett.
Machico az egyetlen település Madeira szigetén, ahol (fekete)homokos strand található. Porto Moniz, a sziget túloldalán, vízmedencékről híres, amelyek vulkáni mélyedésekben alakultak ki.
Câmara de Lobos a hozzá tartozó településekkel együtt több mint 35 ezer lakosú város Madeira szigetén, az azonos nevű járás székhelye. A város feletti domboldal a világhírű madeira likőrbor alapanyagául szolgáló szőlők legfontosabb termőterülete.
A legfőbb látnivaló maga az öböl, aminek látványa a Pico da Torre dombocskán épített kilátópontról a legelőnyösebb. Szépsége többször is megihlette az idős Winston Churchillt, aki 1951 januárjában itt, Madeirán festegette akvarelljeit, amint erre a város főutcáján elhelyezett emléktábla is figyelmeztet.
A kikötőhöz közel állnak a Piscinas das Salinas névre keresztelt fürdőépületek.
A várostól nyugatra emelkedik a Cabo Girão, a Föld második legmagasabb (580 méteres), tengerbe szakadó sziklafala. A kilátópontot a fal tetején, egy eukaliptuszligetben építették ki. A sziklafal keleti végéhez közel épült Rancho helységet drótkötélpálya köti össze a várossal.
Ezt eredetileg a parasztok szállítására építették, de aztán a turisták számára átalakították.
A Cabo Girão (a „Visszafordulás foka”) Madeira szigetének egyik legnevezetesebb turistalátványossága: a világ második legmagasabb, tengerbe szakadó sziklafala.
Hasznos tudnivalók
Átlaghőmérséklet: 18–25 °C, télen sincs igazán hideg.
Pénznem: euró
Borravaló: nem kötelező, de éttermekben 5–10% illik
A legtöbb helyen bankkártyát elfogadnak, de kisebb falvakban jól jön a készpénz is
Nyitvatartás: 9–19 óra között, vasárnap sok hely zárva van
Utazz velünk Madeirára
Körutazás magyar idegenvezetővel. Egyéni nyaralás.
Mi mindig veled vagyunk!
Elhelyezkedés
Térség és térkép
A térkép az úti cél tágabb környezetét mutatja; a pontos szállás- és transzferinformációkat az ajánlat visszaigazolása tartalmazza.
